Váratlanul ért a hír. Nekem hirelen jött, hisz' az elmúlt néhány évben nem nagyon követtem az életét. Néha el-eldudorásztam hogy "házmesterünknek adjunk szép mosolyokat" illetve a Tóth Mariann sorait - de nem tudtam hogy már három éve rákos. A minap, amikor Jacko halálhírét hozta a net, s láttam az Attiláét lepipáló aranykoporsót, méla undor vett rajtam erőt - a semmitmondó zene / szöveg, mely a pénzt, és csak a pénzt fialja - hiába gyászolta őt sok millió ember, nem érdekelt. Röhejes figura volt. Számomra. S akkor meghalt Cseh Tamás. Az a Cseh Tamás,
akinek dalszövegeit betéve tudtam, s akinek dalai mintha rólam is szólta volna. Hisz mi sem voltunk koedukáltak, az osztály csak fiúkból állt, és más énekei is passzotak. De még mennyire.
Mivel nem volt kéznél Cseh Tamás lemezem, felmentem a www.cseh-tamas.hu oldalra, hátha meg lehet hallgatni néhány dalát. Meg lehet. Kezdtem természetesen az Osztálykirándulással, majd szép sorban a többi. Kicsit morbid hogy a saját honlapján van bejelentve a halálhíre - de persze hol máshol lenne.
Bizony, 15 éve amikor eljött a gimibe koncertezni - nem kis tapsot kapott. Áll-leesve hallgattuk - én akkor először. Annyira tetszett, hogy utána jó ideig hallgattam a dalait - s mikor megismertem, onnantól kezdve már tudtam alkalomhoz passzítani. Nem, nem holmi "aláfestő", "elterelő" zenének, nem. Csetamást (sic!) nem lehet munka közben hallgatni. Zenéje nem napjaink kedvenc slágere. De még nem is a 70-es évek kedvenc dalaiból való. Rétegzene. Szerettem.
Cseh Tamás dalok (sajnos főleg a kiadatlanok) a honlapján elérhetőek, vagy ide kattintva.
Többször nem megy le tejért közértbe sem egyedül, sem Jánossal. Nyugodj békében.
